Ez most lehet ijesztő... és nagyon motiváló is egyszerre.
Képzeld el...
Megérkezel egy helyre, ahol nem ismersz mindenkit, de senkinek nem kell bizonyítanod semmit. Ahol nem a megfelelés számít, csak az, hogy itt vagy. Eleinte még talán kicsit feszengsz. De hamar kiderül, hogy itt mindenki hasonló cipőben jár. Keres. Kérdez. Néha bizonytalan. Néha magabiztos. Néha csak csendben figyel. Aztán megérzed, hogy itt nem kell álarcot hordanod. Felfedezed, hogy nem vagy egyedül a kérdéseiddel, hogy vannak erősségeid, amiket talán eddig észre sem vettél, hogy az érzelmeid nem gyengeségek, hanem kapaszkodók, majd egyre könnyebb lesz lélegezni, nevetsz, kérdezel, gondolkodsz… építesz valamit belül – csendesen

És amikor eljön a búcsú ideje, nem tökéletes leszel, nem felnőttebb, hanem igazabb.

Tetszik? Hívd ide Anyát/Apát és olvassatok tovább!